Zsákmányszerzés agárpályán - az igazi ösztön

A Lelkes Csapatot terrieres gazdik hozták létre, akik ki akarták próbálni kutyáikat agárpályán. Mára rengeteg terrier fajta képviselteti magát Csapatunkban, de sok más fajta is. Örömmel fogadunk Csapatunkba keverék kutyusokat.

Szervezünk edzéseket az Isaszegi Agárpályán teljesen kezdőknek, haladóknak, és nagy népszerűségnek örvendenek versenyeink, amiket Lelkes Versenyeknek hívunk, és évente háromszor rendezünk meg.
Bárkinek ajánlom programjainkat, akik szeretnék jól lefárasztani kutyáikat, vagy szeretnék megnézni, mi az a zsákmányszerző ösztön, ami alapvetően minden kutyában benne van.
Jó futkározást kívánunk minden Lelkes Kutyusnak!


NAGY ANDREA

Tóbiás edzésterve

hát... én sem leszek rövid.. :)
Tóbiás már veterán, nem edzem nap mint nap, edzéseken, versenyeken "just for fun" indulunk, és mivel már nagyon lecsökkent a látása, papíron vak, emiatt már neki sem komfortos csoportban futnia, mindenkit udvariasan előre enged, és békében követi hátulról a bandát :) nem akarom már hajtani, de jó látni, hogy a nagy szíve viszi a kicsi testét, és manapság is boldogan vigyorogva fut.

De volt 2-3 olyan évünk, amikor nagyon tudatosan dolgoztunk azon, hogy lépésről lépésre, századmásodpercről századmásodpercre haladjon előre, ügyesedjen, erősödjön, gyorsuljon.

Mi 2009-ben voltunk először nyusziüldözésen, ami egy coursing edzés volt Kecskemét mellett, Ferkó tanyán. Tóbiás és Keira 3. szülinapját ünnepeltük, anyukájukkal Zefír bedlivel és kishugival Csergével.
Először a szervezők motorkerékpárral húztak nekünk egyesével egy egyenest, nem túlzok, hogy a bedlik kivétel nélkül mind majd leszedték a motorost a gépéről, olyan zsákmányosak voltak. Másodszorra (!) négyen együtt futottak egy teljes coursing pályakört hibátlanul, és emlékszem, amikor indult a gép, akkor az edzésvezető bekiabált a húzónak: "figyelj nagyon! k...va gyorsak!"

(Tóbiás jobb oldalon)

Talán kis kitérőt megér, hogy a coursingről miért kerültünk el agárpályára.
Az agarak szemmel vadásznak, ha elvesztik a nyulat, vagy coursingen a műnyulat, akkor felemelik a fejüket, körbenéznek, villan valami és már indulnak is. Nem így a terrierek :) Amikor Tóbiás elveszítette futam közben a nyulat, akkor letette az orrát, próbált szagnyomon elindulni, de ez persze coursing pályán maga a kiesés :)
Ekkor egy tapasztalt agaras két dolgot javasolt: menjünk le agárpályára, mert ott a kötött pályán megtanulja a kutya, hogy ne szaglásszon, csak menjen mint atom, illetve... döntsük el, kiállításozni akarunk, vagy versenyezni, mert ha utóbbi, akkor nyírjuk le a bedliket, hogy lássanak. Tóbiás egy hét múlva kopasz volt:

Két hét múlva megérkeztünk az Isaszegi Agárpályára.

Na, mindezt csak azért írom, mert az én edzéstervemben nem a nulláról kellett felépíteni a kutyát, hisz nagyon zsákmányos volt, élete első pályaedzésén először egy hibátlan 70 métert futott kézből, szünetben mi magunk (a magunk laikus módján) gyakoroltuk a boxból indulást, és élete második pályafutama egy hibátlan 270 méteres futam volt, startboxból. Még abban a hónapban egyéni, majd társas licencet futottunk, és abban az évben FCI versenylicenccel rendelkeztünk.

(Tóbiás baloldalt piros mezben, mellette Keira és Cserge)

Itt ragadtunk :) Engem jobban szórakoztatott a pályaversenyek pörgése, jobban tetszett az objektív értékelés (időmérés) és a dübörgő hatos agárfutamok. Szerencsére lehetőséget kaptunk az akkori Magyar Agár Klubtól, hogy járhassunk edzéseikre, részt vehessünk versenyeiken.

2010 a licencek éve volt, minden bedli megszerezte a versenylicencét (Lutra is abban az évben), elkezdünk versenyezni, jártunk edzésekre.

2011 volt az első olyan év, amikor egész évre felépített edzéstervem volt.
Először is csináltam egész évre egy "ívet": nyilván nem ugyanannyit mentünk, dolgoztunk a téli pihenő után, mint a nyári csúcsidőszakban. Kinéztem két olyan versenyt, ami Tóbiásnak passzolt: mindkettő 70 méteres szupersprint volt. Miért? Miben volt erős Tóbiás, miben nem? a bedlik, ahogy az agarak is (bedlington terrierben 50% angol miniagár, vagyis whippet van) kiváló sprinterek, nyúlvadászok, még cik-cakkban is tudnak futni, pont, mint az agarak, de ugyanúgy, mint egy angolagár, ha az első pár pillanatban nem kapják el a zsákmányt, akkor nem űzik kilómétereken keresztül. Így pályán is hamar kiderült, hogy míg 70 méteres szupersprintben nehezen verhető, bizony 270 méteren rendszeresen vezetett egyharmad-félpályáig, aztán jöttek a lassabban startoló, de sokkal erősebb, izmosabb, kitartóbb kutyák pl foxik, és megnyerték a versenyt.
Abban az évben biztosra akartam menni, ez a két verseny lett a cél: Rövidtávú Magyar Bajnokság, június (első hely: bajnoki dísztakaró) illetve Villám Kupa, augusztus, mindkettő 70m.
Mivel a Belvárosban laktam, legegyszerűbb volt lejárni a Margitszigetre. Hétfőtől péntekig minden korareggel mentünk a Szigetre, szombaton pályaedzésünk volt, vasárnap pihenő napunk. Tavasszal nagyjából egy szigetkört mentünk (5,5 km), lazábban, sokszor elengedve pórázról. Szerdánként vittem pecabotot, olyankor sprinteltünk nyúlpeca segítségével, ezeken a sprint-napokon csak laza sétálás volt a Szigeten. Többször összefogtam agaras barátokkal, és így tudtunk egymásnak segíteni pecázásban (ugye, kell egy eresztő ember).

Késő tavasszal már másfél-két szigetkört mentünk, de ennek az ívnek a csúcsa nem a verseny időpontra esett, hanem kicsit előbbre: verseny előtt kb 3 héttel visszafogtuk a tempót. Az pedig minden versenyre igaz volt, hogy verseny hetében kedden-szerdán edzettünk utoljára, csütörtök-pénteken csak eü körökre jártunk sétálni.

Odafigyeltem a kutya táplálására is: én személy szerint hiszek abban, hogy kutyának nem való gabona (embernek sem, LOL, de a kutyámat hamarabb tápláltam egészségesen, mint magamat.. megaLOL), így olyan tápot választottam, ami 70-80%-ban volt fehérje, mellette csak zöldségek, gyümölcsök és gyógynövények voltak. Adtam táplálkozás kiegészítőt is neki: vigyáztam az izületeire (glükozamin) és multivitamint, omega 3-at, kalcium-magnéziumot, ritkábban B-komplexet kapott (csak természetes növényi alapút). Verseny előtti napon sosem kapott enni, versenyfutam előtt kapott olyan falatkát, aminek magas kalória értéke volt, de nem terhelte a gyomrát, beleit.

A júniusi versenyre csúcsformában volt Tóbi. Nagy izgalommal vártuk a napot (én legalább is) :)
6-os bedlington futam volt. 3 licences, 3 nem licences bedlivel, velük még csütörtökön leugrottunk Isaszegre, hogy megtanulják a startboxot (nem kicsit voltam fanatikus) :)
Elődöntőben Tóbi második lett... szerintetek? az ikerhuga Keira, a kanapéről érkező Keira! legyorsulta Tóbiást (egyébként ebben a családban messze ők voltak mindig is a leggyorsabbak, munkavonalú apától, de Keira jóval magasabb, hosszabb lábú, mint Tóbi, milliószor jobb adottságokkal). Na, ettől sokkot kaptam. De aztán jött a döntő, és akkor helyre állt a világ rendje: Tóbiás első helyezett lett, Keira pedig harmadik. Hogy miért? mert nem volt edzve, nem bírta az ereje a döntőig. A munka csak megmutatta magát.

Augusztusban pedig ismét az első dobogóra állhatunk a Villám Kupán, ami azért is volt nagy kihívás, mert vegyes csapatban futottunk két foxival (Mixi és Panka) és Lutrával. Lutra is nagy sprinter, a foxikat pedig most először sikerült vernünk.

2011 a rövidtávról szólt, 270-es versenyt nem is nyertünk egyet sem.

2012-re más célt tűztem ki... nyerni akartam 270 méteren. A feladat adott volt: erőnlétre kell "gyúrni", hogy ne lassuljon le félpályánál Tóbiás. Konzultáltam egy régi tapasztalt agaras barátommal, aki elmesélte, hogy nem attól lesz hosszabb távon gyorsabb a kutya, hogy sokat edzünk pályán, vagy sokat nyúlpecázunk, vagy sokat rohangáltatjuk, hanem hogy lassan kell járni vele, de sokat. A kutyának a szabadon rohangálás a természetes üzemmód, abban érzi legkényelmesebben magát, ha csak megy, szedi a lábát, de nem fut, az neki nagyon fárasztó. Úgyhogy az lett a terv, hogy megtartjuk az edzések ívét, de rövidpórázon fog sétálni (mert magától ugye rohanna), én meg erőltetett menetben gyaloglok, így tudjuk elérni a számára hasznos sebességet. Döbbenetes volt a tapasztalat: egy szigetkör után ölben kellett felvinni a villamosra a kutyát, annyira elfáradt. Ezt is felfejlesztettük késő tavaszra 2 szigetkörre. Olyan vállai-combjai lettek, hogy Erika, a tenyésztője percekig döbbenten tapogatta egy kozmetika során, azt hitte, daganat van a kutyán, míg rá nem jött, ilyen izmokat bedlin még nem fogott :D
Abban az évben minden szerdán Némediben edzettünk, minden szombaton Isaszegen, hétfőtől péntekig Margitszigeten is, vasárnap pihenőnap.
Nyáron buktuk a rövidtávú versenyeket (bár nem volt fókusz, azért reménykedtem benne, de sajnos nagyon bejött az edzés hosszútávra), de ősszel két versenyt is nyertünk 270-en, majd az évad végén még egy 70-es szupersprintet.

2013-ban épp, hogy elkezdődött a versenyszezon, amikor megkaptuk a sajnálatos diagnózist: Tóbiás megvakult (árnyakat látott már csak, illetve a periférikus látásával valamicskét, látóideg sorvadás), innentől coursingre egyáltalán nem tudtunk menni, de pályára már másnap lementünk, és kiderült, hogy azt ugyanúgy képes volt és ma is képes megfutni, mint látó korában. Ez a tény viszont visszavetette már a terveimet, de érdekes módon abban az évben volt két első helyezésünk 270 méteren, illetve az Első Lelkes Versenyt bedlington fajtafutamot szintén megnyerte. Ez ismét 70 méteres szupersprint volt, és szinte megismétlődött az előző évi forgatókönyv, csak még durvábban: Tóbiás elődöntöben harmadik lett, hugica második és egy nagyon ügyes kistesó (Robin) első, de a döntőben Tóbiás ismét hozta az edzett-formáját és megnyerte a versenyt, mivel a többieknek elfogyott döntőre az erejük.

2014-ben kis pangás volt, egész évben csak novemberben volt egy darab versenyünk (Második Lelkes Verseny), ráadásul kiköltöztem Telkibe, minden változott, semennyit nem edzettünk... viszont innen kezdett el Vidra kijárni Isaszegre, de az már egy másik történet :)

Tanulság:

- ismerned kell a kutyád adottságait, tudnod kell mit érdemes fejleszteni és azt célirányosan tenni.

- kivülálló szemében mondható, hogy hoztunk áldozatokat (kopaszra nyírás, hajnali edzések, edzések minden héten, akár többször pályán... de mivel határozott és eltökélt volt a cél, én ezt nem úgy éltem meg, mint áldozatot. Természetesen mindig figyeltem arra, hogy Tóbiás se fásuljon bele, pl a rövidpórázos szigetköröket sem úgy kell elképzelni, hogy legyalogoltunk egyben 11 km-t, hanem mindig tartottam elengedő szüneteket játékra, rohangálásra, ismerkedésre más kutyákkal, stb

- bármilyen adottságú kutyából ki lehet hozni a maximumot, amivel akár nála jobb adottságú kutyákat verni tud versenyen. Ehhez viszont tudatos munka kell, folyamatos edzés (nem kell, hogy mindennapi legyen, csak rendszeres, pl heti 2-3 alkalom, nehezen tudok elképzelni olyan edzés tervet, amiben nem szerepel minden Lelkes Edzésnap)..

- végül: bár én szeretek versengeni, szeretek nyerni, de sosem tévesztettem el az igazi célt: hogy Tóbiás valami olyat csináljon, ami az igazi ösztöne, amit imád, amire inkább elindul, mint a mellette lévő tüzelő szukára (konkrét eset).. lett egy másik kutyám a Kanapé Állat mellett, ezt megtapasztalni számomra egy óriási élmény volt, és élmény a mai napig, ahogy a Lelkes kutyákat elnézem.

jó edzést kívánok és boldogságot benne kutyáitoknak!