Jelenszkyné Vass Ildikó, Bronco, Németjuhász-Malinois Mix
2017.03.19.12.Lelkes Szabadegyetem
Köszönjük szépen ismét a LELKESítő napot. És még a napocska is kisütött.Nagyon jól érzetük magunkat, először igénybe véve a kismamakedvezményt, nagyon gördülékenyen ment minden. Bronco először "bemelegítésként" futott 80 métert, amit már a megszokott gyorsaságával kirázott a kisújjából, 6,77 mp-es idővel, igaz most hátul nyitott boxból indul,de mivel már,ha meghallja nyúlgép hangját,tudja mi a feladat,nem okozott ez problémát. Majd ismét próbálkoztunk a 280 méteren, aminél nagyon szépen indított , a végén láttam a bizonytalanságot rajta,hogy hol is lehetek. Kicsit egy pillanatra megtorpant, de azután végig futotta a hosszt. A torpanáshoz képest szerintem nagyon jó idővel 24,64 mp.
Amit tanultunk a mai edzésnél, hogy nála nem szabad sokáig húzni az időt, különben meg akarja kerülni a boxot. Hogy gyakorolni kell és minden menni fog. Előbb utóbb a hátul zárt boksz is. Köszönjük a Lelkes Csapatának a segítséget, a bátorítást,a mindig szuper rendezést. És nem utolsó sorban Editnek a fantasztikus fotókat. Már várjuk a következő edzést! :)
Ajtai Veronika, Maximus és Zelda, német juhászok
Köszönjük ezt a szép napot!
A juhászokkal most voltunk harmadszor a pályán, és nagyon szépen fejlődnek :)
Maximus nagyon "anyás", ha 10 méternél messzebb van tőlem, vagy a család többi jelenlévő tagjától, akkor meg tud őrülni, hogy mindenkit összetereljen, így nála terápiás célra is nagyon jó dolog a nyusziűzés. A varjakat is imádja kergetni, de azt már nem szoktuk hagyni neki, így még jobban örül, hogy itt kiélheti magát.
Legutóbb még a "gazdi előreszalad és hívja a kutyát" módszerrel futott, a nyúl nem is érdekelte, csak hogy odaérjen hozzám. Azóta voltunk pár coursing edzésen, így most bedobtam a mély(ebb) vízbe. :) Az első futama maradt 80 méter, de kanyarból, és most már én indítottam. Nagyon ügyesen vette az akadályt, végig kergette a nyuszit. Mikor a gép leállt, akkor viszont feltűnt neki, hogy hoppá, én nem vagyok ott, így elkapás helyett kirohant a nyitva hagyott kapun, és a pályán kívül rohant vissza hozzám. A kis szeparálós... :)
A második futama 280 méteres volt, és mivel most a boxgyakorlás is szépen ment neki (legutóbb még átszaladni sem akart rajta, nagyon idegen volt neki a környezet), megpróbáltuk elöl zárt boxból. Rögtön tudta, hogy mi a feladat, amikor a rács felnyílt, csak úgy süvített kifelé, végigfutotta, és nagy örömére most én vártam a célban. :)
Zelda teljesen más természetű, ő bármilyen új helyzetben otthon érzi magát, nem lesz izgatott. Gondoltam én. :) A pályán legutóbb ő is utánam futott, a gépi nyuszi nem érdekelte. Azóta a coursing edzéseken nagyon ráérzett az ízére, de az mégis csak egy más szituáció, mezőn, számára láthatatlan géppel.
Épp cuccoltunk a pálya mellé a boxszal meg pár székkel, amikor meghallotta a gép hangját, és úgy bekapcsolt, hogy rá sem ismertem, rángatott a kerítés felé. Azt hiszem, most már nem az ŐV a kedvenc sportja. :)
Ő is 80 méteren futott az első körben, kanyarból, és nagyon szépen, bár amilyen zsákmányos, nála talán nem is volt annyira kérdés, mint Maxinál. Annyira meg van őrülve a nyusziért, hogy boxgyakorlás közben eljutottunk a semmiből a hátul zárt boxig. :)
A második futamban nála is megpróbáltuk a 280 métert boxból, de sajnos elügyetlenkedtem és rácsuktam a rólót a farkára. Szegény annyira meglepődött, hogy először nem is startolt ki, aztán pár méter után visszajött. Szerencsére kaptunk még egy lehetőséget egy kézi indításra, és ott már minden rendben ment, a kiscsaj végig kergette a nyusziját. :)
Mindkét juhász fáradtan, és élményekkel tele ért haza. Köszönjük még egyszer a lehetőséget, legközelebb is ott leszünk!
