Az utolsó pillanatig és még azon túl is reménykedtünk, hogy eláll az eső.... ekkor már 2 napja esett egyfolytában, a pálya homokos futófelülete váltakozva vált tóvá és mocsárrá. Persze hiába a remény, azt is elmosta végül az eső...
Na de nem így a rendezvényünket! Sok bátorszívű Lelkes döntött úgy, hogy első a kutya, és tény, hogy az eső nagyobb számban viselte meg a gazdikat, mint a kutyákat :)
Az agárpálya által közrefogott füves terület járható volt, nem volt dagonya, még csak csúszós se volt, és miután megoldottuk, hogy legalább a nyúlhúzó gép ne ázzon, el tudtuk kezdeni a futamokat. Előtte persze volt benyuszizás, Györgyi a szó szoros és átvitt értelmében állta a sarat.
Ő, Sós Edit fotósunk és elsősorban a nyúlhúzó stáb, Bácskai Kati, Zsolt, Fruzsi, Dávid Gábor ázott (és dolgozott) a legtöbbet, nem tudjuk nekik eléggé megköszönni önfeláldozó munkájukat.
A kezdők egyeneseket, a haladók és későbbi körökben a kezdők is kis kört mentek, akkorát, ami a területen biztonsággal elfért (kb 300-350 métert). A kutyáknak a valódi kihívás nem is az eső volt, hanem a fecskék, akik ott repkedtek a pálya közepén, és többeket is eltérítettek a nyúlűzéstől.
Miután mindenki futott egyet, megfordítottuk a pálya illetve a húzás irányát, hogy a kutyák ne megszokásból fussanak.
Ezen a napon bírálat nem volt, a kutyák örömére edzettünk, illetve azoknak volt ez jó tanulás, akik majd augusztusi "RUNNING GAMES" versenyünkön indulni fognak, ahol az egyik versenyszám coursing futam lesz. Azért az edzőfüzetekbe bejegyeztük a részvételt, Dóczi Kata az "idő"-höz odaírta, hogy "esős", a helyezéshez pedig, hogy "hös" - igaza is volt :)
Délután kilátogatott hozzánk Király Levente, költő, író, szerkesztő, akinek nemrég jelent meg egy kutyás témájú verseskötete "Van egy kutyánk" címmel. Érdemes beszereznie mindenkinek, aki szereti a vicces, aranyos, kutyás témájú limerickeket, amelyek most 0-tól 100 éves korig szórakoztatnak mindenkit.
Kint volt velünk Jani lángosos is, finom lángosai, palacsintái enyhítettek az eső okozta szenvedésen :D
Murphy törvényei ezen a napon is működtek: utolsó futam után 5 perccel elállt az eső, mire hazaértünk, sütött a nap, arról meg ne is beszéljünk, hogy hétfőn milyen szép idő volt (mert megüt a guta) :)
Összességében (és ha a kutyákat kérdeznénk) jó kis nap volt, újra kiderült, hogy a sportkutyások külön "állatfaj", akik holmi esőt, kániklát, viharos szelet meg sem éreznek, ha a kutya öröme a cél. Büszke vagyok a csapatra és köszönöm mindenkinek, gazdiknak és dolgozóknak, akik a körülmények ellenére is beletették a munkát a mai napba!
Pár fotó Sós Edittől a futamokról:
